Újévi fogadalmak: rossz szokások a célkeresztben

A világ számos pontján a tudatosabb életvitelre irányuló törekvések határozzák meg a hagyományos újévi fogadalmakat. Van, aki a stresszt szeretné kiiktatni az életéből, és akad, aki a nehezebb ételeknek intene búcsút. Egy biztos: a fogadalmuk betartását szem előtt tartók azon vannak, hogy a következő szilveszterkor legalább egy rossz szokással kevesebbet tartalmazzon a leltár.

Mindenki megtapasztalta már a saját bőrén, milyen nehéz a mértékletesség útján maradni. Legyen szó a nagyi karácsonyi bejgliről, egy remek évjáratú chardonnay-ről, egy új mozgásformáról vagy akár egy kedvenc sorozatról, könnyen túlzásba lehet esni. A másnapi emlékeztető aztán hamar eldönti a kérdést: a kiábrándító mérlegre állás, egy fájdalmas izomhúzódás, a tompa másnaposság, vagy csak a kialvatlanságból eredő fáradtság hatására már pontosan tudjuk, hogy bizony sok volt a jóból. De utólag már könnyű okosnak lenni: emelje fel a kezét, akivel még egyszer sem fordult elő ezek valamelyike. Ugye?

Ezek alapján nem meglepő, hogy bármerre is megyünk a bolygón, az emberek újévi gondolatai és fogadalmai az életük tudatosabbá tétele körül forognak. Ebbe az étkezési szokások megváltoztatása és a fogyás ugyanúgy belefér, mint a nyugodtabb, stresszmentesebb körülményekre törekvés, a rendszeres sport bevezetése vagy az alkoholbevitel csökkentése.

Az viszont már meglepő, hogy – a piaci és fogyasztói adatokra szakosodott Statista rendkívül szerteágazó adatbázisából kiindulva – ha az egyes népek újévi célkitűzéseit veszünk közelebbről szemügyre, ezek mennyire ráerősítenek az adott ország lakóiról bennünk élő sztereotípiákra. A hedonista és az életet nagykanállal habzsoló olaszoknál például élen jár az újévi fogadalmak gyakorisági rangsorában a „jobb egészség”-re való törekvés. Hasonló népszerűségnek örvend a kevésbé aktívnak tartott amerikaiaknál a több mozgás és sport beiktatása az életükbe, míg a munkabírásukról híres németeknél, a stressz csökkentése került a dobogó legfelső fokára.

Az már más lapra tartozik, mennyire vagyunk hatékonyak fogadalmaink betartásában. Azzal például valószínűleg sokat rontunk az esélyeken, ha tömegesen tűzünk ki célokat. Egyfelől ezek között simán lehetnek egymásnak – legalább részben – ellentmondóak. Másfelől egységben az akaraterő: szétforgácsoltan jóval nehezebb célokat elérni, mint egyetlen konkrét elképzelés mentén haladni. Az sem árt, ha igyekszünk a realitások talaján maradni, azaz például kapásból nem az ultramaratont vesszük célba az elkövetkező egy év távlatában, hanem beérjük egy szolidabb városi körrel.

A sikermutató természetesen egyénfüggő.

A lépésekben elért eredmények azonban összességükben jobban mutatnak, mint a rosszul belőtt célok elérhetetlenségének kudarca, és akkor még nem is beszéltünk az ennek a számlájára írható frusztrációról.

Jó példa erre az egyik klasszikus ártalomcsökkentő fogadalom: a leszokás a dohányzásról. Aki nekifutott már ennek, jól tudja, hogy rendkívül nehéz végigcsinálni – és ha nem is mondja ki, titokban maradéktalanul egyetért azzal a kijelentéssel, hogy már rászokni sem kellett volna.

Aki szeretne búcsút mondani a hagyományos cigarettának, az többféle füstmentes alternatíva közül választhat. A nikotinfogyasztásnak ugyanis már nem csupán a klasszikus cigaretta az egyetlen módja, amelyben a dohány égése közben képződő károsanyagok belélegzése okozza az ártalmak jelentős részét. Az alternatív dohányipari termékek, mint az e-cigaretta, a hevítéses dohánytermékek és a nikotinpárna tartalmaznak ugyan nikotint, de égéssel nem jár használatuk. Természetesen ezek sem kockázatmentesek, hiszen nikotintartalmuk miatt függőséget okoznak, és nem segítik vagy helyettesítik a leszokást, amelynek az a leghatékonyabb módja, ha egyáltalán nem élünk nikotin- és dohánytartalmú termékekkel.